Csanádi Imre: Búcsúzva köszönő
Szállj, száll,
öröknyár,
jön az ősz,
megy a nyár.
Megy a nyár a nevetős,
komolykodva jön az ősz,
csillámló derekkel,
sárga levelekkel
szőlővel, mosolygóval,
fűre koccanó dióval.
Szállj, száll,
öröknyár,
jön az ősz,
megy a nyár.
Megy a nyár a nevetős,
komolykodva jön az ősz,
csillámló derekkel,
sárga levelekkel
szőlővel, mosolygóval,
fűre koccanó dióval.
Jön immár az ismerős,
széllábú, deres ősz.
Sepreget, kotorász
meg-megáll, lobot ráz.
Lombot ráz, diót ver
krumplit ás, szüretel.
Sóhajtoz nagyokat
s harapja, kurtatja
a hosszú napokat.
Ott lakik az
árok partján,
nem sóvárog
ő ház után.
Hátán hordja
bizony mindig,
senkivel sem
közösködik.
Tovább is áll
hogyha bántja,
el is viszi
házacskáját.